2025. június 5-én egy különleges kirándulásra indultunk. Az NTP-TEHETSEG-24-0261 számú pályázatnak köszönhetően Székesfehérvár volt úti célunk. Már korábban, Vizsolyban találkoztunk az apiterápiás ház varázsával, így most is izgatottan és kíváncsian vártuk, mi fog ránk várni. Amikor megérkeztünk Pista bácsihoz, úgy éreztük, mintha egy titkos kertbe léptünk volna: a természet ölében, a fák és a virágok között állt az újabb apiterápiás ház. Belépve kellemes mézillat lengte be a levegőt, a méhek zümmögését lehetett hallani. Pista bácsi és kedves felesége mosolyogva fogadtak bennünket, sőt mézes szörppel kínáltak, ami egyszerre volt különleges és finom. Az előadás során a méhek csodálatos világáról hallhattunk: hogyan élnek, miért nélkülözhetetlenek számunkra, és miért kell vigyáznunk rájuk. A beszélgetés közben sok új érdekességet tudtunk meg, és közben úgy éreztük, hogy mi is egy kicsit közelebb kerültünk a természet titkaihoz. Nehéz szívvel hagytuk magunk mögött ezt a varázslatos helyet, de az út folytatódott: Székesfehérvár belvárosában meglátogattuk a Játék Múzeumot, ahol minden tárgy egy új történetet mesélt. Végül elsétáltunk az Országalmához, amely méltóságteljesen állt a főtéren, emlékeztetve bennünket a város gazdag múltjára. A nap végére elfáradtunk, de a szívünk tele volt élményekkel.
2025. június 12-én egy különleges napra ébredtünk. Már a reggeli izgalom érezhető volt: Szlovákiába indultunk, ahol újabb méhészet és sok felfedezés várt ránk, az NTP-TEHETSEG- 24-0261 számú pályázatnak köszönhetően. Amikor megérkeztünk, Jókai úr fogadott bennünket. Mesélni kezdett családi vállalkozásukról, amely kicsiben indult, de mára már 200 méhcsaláddal foglalkoznak. Nemcsak a mézet palackozzák saját kezűleg, hanem minden kincset felhasználnak, amit a méhek adnak: készítenek mézkenyeret, virágport, propoliszt és méhviaszt is. A legérdekesebb pillanatok egyike az volt, amikor megmutatta az eszközöket: - láttuk, hogyan nyerik ki a folyékony méhviaszt, - megcsodáltuk a mézpalackozó gépet és a hatalmas szárítót, - sőt még az elektromos fedelező kést is, amivel felszabadítják a mézet, hogy a pergetőgépben aranysárga nektárként folyjon ki. És mintha a természet is ránk akart volna kacsintani: szemtanúi lehettünk egy méhrajzásnak! Egy fa ágán több ezer méh gyűlt össze – olyan látvány volt, amit senki sem felejt el egyhamar. Innen utunk Ipolyszakálosra vezetett, ahol egy feldolgozóüzemet néztünk meg. Előbb azonban jólesett a bőséges ebéd, hogy újult erővel indulhassunk a következő kalandra. A gyár csarnokába lépve mindenkit elámított a hatalmas tér: raklapokon sorakoztak a mézes édességek ezrei. Láttunk mézes „nutellát”, lekvárt, és annyi finomságot, hogy legszívesebben mindet hazahoztuk volna. A csomagológépek és a vákuum alatt készült lekvárok csak fokozzák a varázst: itt minden a méz körül forgott. A következő állomás Ipolybalog volt, ahol a Magyar Szent Korona mását tekinthettük meg. Egészen közel állhattunk hozzá, pedig Budapesten, a Parlamentben csak messziről láthatjuk. Meghitt, ünnepélyes élmény volt, amely mindenkit elcsendesített. Végül Szklabonyára utaztunk, ahol a Mikszáth Múzeum várt bennünket. Itt a nagy mesemondó életéről és munkásságáról hallottunk, és úgy éreztük, mintha időutazáson vettünk volna részt. A nap végére fáradtan huppantunk a busz üléseibe, de az élmények még sokáig velünk maradnak: a méhek szorgalma, a méz varázsa, a történelem és az irodalom emlékei mind- mind különleges színt adtak ennek a napnak.
2025. március 18-án szuper kiránduláson vettünk részt Szarvaskőn, amit az NTP- TEHETSEG-24-0261 számú pályázatnak köszönhetünk. A célállomásunk a Sütő méhészet volt – már alig vártuk, hogy megtudjunk többet a méhekről és a mézkészítés titkairól! Bár ezen a napon a méhek még „pihentek” (még nem volt elég meleg az aktív munkához), az általuk gyűjtött finom mézet megkóstolhattuk! Már a megérkezéskor igazi vendégszeretettel fogadott minket Erzsike néni és a férje, friss kaláccsal és zamatos mézzel – nagyon jól esett a hosszú busz út után. Ezután érdekes előadást hallgattunk a méhekről és a méhészkedésről: hogyan dolgoznak a méhek, mit csinál a méhész, hogyan lesz a virágból méz az üvegben. Még a csipkelekvárról is szó esett – megtudtuk, hogy Szarvaskőn régi hagyománya van a készítésének. Sőt, még meghívást is kaptunk a híres Csipkefesztiválra! A tanulás után egy kis mozgás jött: Szentkút felé vettük utunkat, ott felmásztunk a remete barlanghoz is. Itt aztán tényleg megtapasztaltuk a természet csendjét és nyugalmát – jólesett egy kicsit megpihenni a friss levegőn. Ez a nap tele volt új élményekkel, finom ízekkel és nyugalmas pillanatokkal – felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára!
